Vándorlás belső tájakon 2013. január 01. - 2013. december 31.

Galéria19 | Bemutatkozik a szabadtéri galéria

 

A Galéria19 szabadtéri galéria 2007-ben született Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosának kezdeményezésére az I. kerületi Budavári Önkormányzat és néhány, az ötletet felkaroló magáncég támogatásával. A Várfok utca páros oldalának 19 fája köré szerveződő védőkordon, melynek paneljei három-három oldalról veszik körül a fákat, remek lehetőséget nyújtanak különböző, a kortárs művészetet hirdető kiállítások bemutatására. A paneleken jó minőségű, nagyméretű reprodukciókkal kívánjuk megragadni az erre sétálók figyelmét megszépítve útjukat a Vár felé. A Galéria19 ünnepélyes keretek között 2007. május 31-én került felavatásra a nemzetközi hírű festőművész, Françoise Gilot által. Azóta a látogatók már négy tematikus kiállítást tekinthettek meg, melyek közül a legutolsó Rozsda Endre sokszínű munkásságát mutatta be érdekes magyar- angol dokumentációs anyagokkal egészítve ki a képek szürreális, intenzív színhatását.

A legújabb kiállítás 2012. október 26-án került felavatásra.

Vándorlás belső tájakon

 

A Galéria19 ezúttal egy izgalmas utazásra invitálja a Várfok utcán sétálókat, hogy a Vár felé haladva a Vándorlás belső tájakon című csoportos kiállítással hangolódjanak a Várnegyed adta kulturális élményekre.  26 alkotó mutatkozik be itt, a Várfok Galéria állandó művészkörének és Spiritusz Szekciójának jelenlegi tagjai. Az ő belső világukba, gondolataikba engednek betekintést a képek, változatos művészi attitűdök széles skáláját felvonultatva. Színeikkel, kompozíciójukkal, vagy témájukkal különféle reakciókat váltanak ki a nézőből, egy önmagában tett utazásra sarkallják, elindítva ezzel a vándorlás többszörösen összetett folyamatát. Vándorlás képről-képre, művészről-művészre, művész és befogadó között. Többről van itt szó egyszerű utazásnál. A vándorlás nagyobb erőt és hosszabb időt feltételez, ahol a keresés és a megtalálás reménye folytonosan viszi előre a vándorlót. De mi az, amit ezek a művészek keresnek, és mely kérdésekre találhat választ általuk a befogadó?

Műfajok sokszínűsége tárul elénk, a csendélettől a portrén át a tényleges tájképekig, fiatal, pályakezdő alkotók munkáitól kezdve a már ismert nagy „klasszikusokig”. A tájak hol absztraktabb, hol konkrétabb minőségben bomlanak ki, mint például Herman Levente esetében, ahol a mező realitását felülírja a művész szubjektuma és a szabálytalan sziklaformák tökéletes mértani gömbökké csiszolódnak. Hasonlóan Tóth Szilvi is a valóság szubjektív voltát, az emberi tényező környezetalakító hatását hangsúlyozza a vízesés elé tartott festőpalettával. Misetics Mátyás éjszakai fotóján eredendően egy valós utcakép tárul elénk, azonban a természetes fények hiánya, az üres, kocsik nélküli utak kereszteződéseit ellenpontozó, egymással nem érintkező alakok az izoláció kérdését vetik fel. A városi hangulatra reflektál Hangay Enikő is, de nála a borongós, esős tér valóságos színorgiává lényegül át. A terek emberre gyakorolt különböző minőségein túl a magány, társas érintkezés, közösséghez való tartozás fogalmait is körbejárják a képek. Mayer Hella piros ruhás, vadkacsák között lebegő kislánya, Szabó András életre keltett babája, Sebastian Weissenbacher sarokban álló gonosz macija, Töttös Kata letargikus ringlispílező nőalakja, Jahoda Réka borzongató állatkája mind valamiképp az egyén világból való kiszakadásának manifesztumai. El Kazovszkij festménye szintén a társtalanság hordozója, de jóval túlmutat ezen, csonkolt Vénuszában a transzcendentális szépség iránti reménytelen vágy tragédiája húzódik. aatoth franyonál csillan fel halványan a remény, ahogy a Don Quijote-i porszívózós lovas serény tevékenysége által a férfi-női kommunikáció tisztulásnak indul.

A közösséghez tartozás és a hagyományok erejére emlékeztet Korniss Péter 1972-es egy erdélyi lakodalom során készült fotója, melyen a násznép díszes, absztrakt színkavalkádként hömpölyög előttünk. Vele ellentétben Ujházi Péter a vidék már egy másik arcát tárja elénk, annak egyszerű hétköznapjaival, nyári hangulataival. Majd a falusi világ mellett hirtelen a metropoliszok forgatagában találjuk magunkat. Rozsda Endre síkidomokra és amorf jelekre szétszabdalt kompozíciója mögött a nagyvárosok fényei és vibráló légköre lüktet, Szotyory László felhőkarcolóinak komor méltóságteljes tömbjei az ég barokkos színeiben és a felhők könnyedségében oldódnak fel.

A képeken szereplő külső terek után mi más következhetne, mint alászállás a belső én absztrakt tartományába. Az átvezetést jól példázza Hollós Ádám munkája, ahol a vonaton ülő kisfiú megfeledkezve a valós térről játékos képzeletvilágába merülve alkot. Szirtes János letakart szemű önarcképe az érzékiség tapasztalati tényezőit vizsgálja, Martin C. Herbst melankolikus Pallas Athénéján a lélek érzékeny rezdülései, feLugossy László arctalan alakján annak felemelő minőségei tükröződnek, míg Várady Róbert és Győrffy László munkái inkább a gondolatok filozófiájának agytekervényeit és a szubjektív emlékezet bonyolult voltát tárják elénk más-más módon.

A képek között akadnak olyanok is, melyek messzi, képzeletbeli birodalmakba, vagy egyfajta időutazásra invitálnak minket. Ilyen például Rácmolnár Sándor csónakban sikló, szertartást bemutató mágikus papja, Szántó István arc nélküli, majmokkal körbevett barokkos lovasa vagy Mulasics László zikkuratformákat idéző sejtelmes, ősi várostérképre emlékeztető kompozíciója. Az utazás az absztrakt jelek szintjén folytatódik tovább, ahol Françoise Gilot dinamikus tondóján éppen a sors kusza vonalai szövődnek, Nádler Istvánnál pedig az energiákkal teli, transzcendens szférákból érkező gesztusok a szubatomi részecskék geometriájáig süvítenek.

Így válik teljessé a kör, a kint-bent, fent-lent, önmagunk, a világ és a művek között zajló kölcsönhatás, végpont nélküli örökös vándorlás, melyen bolygó hollandi módjára haladunk előre válaszokat és támpontokat keresve.

 

A kiállítás az NKA és a Budai Vároltalmazó Közalapítvány támogatásával valósult meg.

www.nka.hu

SPIRITUSZ SZEKCIÓ

Feltörekvő tehetségek, friss irányvonalak

Alkotók
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy értesülhessen a legfrissebb eseményeinkről!

Partnereink
Bor Társaság Kolo Stúdió
Stocek Ziegler
Hotel Castle Garden ANY Biztonsági Nyomda
Kiemelt informatikai partnerünk
PiarSoft
Alapítvány

A Várfok 14 Galéria Alapítvány tevékenységéről bővebben.

tovább
© Várfok Galéria | 1990 óta | Régebi honlapjaink: 2000-2004: Várfok 1.0 | 2004-2009: Várfok 2.0 | 1012 Budapest, Várfok u. 11. | Tel: (+ 36.1) 2135155; (+ 36) 30.562 2772 | galeria@varfok-galeria.hu