Paradogma - Csoportos kiállítás 2010. január 14. - 2010. febrruár 13.
Magántulajdonban

PARADOGMA
CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS A VÁRFOK GALÉRIÁBAN

A Paradogma című csoportos kiállítás a Várfok Galéria 20. évfordulóját ünneplő éves kiállítás-program első állomása. A két évtizede a magyar kortárs szcéna egyik meghatározó szereplőjeként a Várfok Galéria, Magyarország egyik első magán kortárs galériájaként, hosszú évek óta lényeges törekvésének gondolja konzekvens jelleggel mindig újításra bírni a magyar kortárs képzőművészeti közeget, programkiállításaival és eseményeivel ösztönözve őt a meglévő, íratlan dogmák átlépésére. A Galéria művészköre szerteágazó és változatos - ettől is válnak izgalmassá egyenként az életművek -, és bár nem rendelkezik a világról alkotott egységes képpel, a nemzetközi követelményrendszernek megfelelő képviselete itthon és külföldön egyaránt koherensé teszi hosszú évek óta.
A paradogma címet viselő kiállítás egy tematikus kiállítás, melyre felkérés alapján alkottak a kiállított művészek.
A téma alapját egy neologizmus, egy kitalált szó adja, mely összességében négy fogalomból tevődik össze: paradigma, dogma, para- (a görögből származó előtag értelmében) és para (a félelem szó értelmében). A négy fogalom összegyúrva egy olyan szót alkot, mely akár létezhetne is, és ha szótári meghatározást kéne róla adni, első jelentését tekintve egy olyan látásmódot takarhatna, mely képes a berögzült, olykor rossz hatással bíró vagy korlátozást előidéző szabályrendszereken, gondolkodásmódokon tovább látni és képzelni. A kiállítás egyik lényeges pontja, hogy a paradogma szó emellett számtalan értelmezési lehetőséget rejt magában. Vonatkoztatható jelen kiállítás értelmében például magára a művészetre, hiszen ösztönözhet a berögzült művészetelméleti és -gyakorlati dogmákon, hagyományokon való átlépésre vagy az önnön művészeti határok, illetve félelmek felborítására. A paradogma jelenthet egy olyan megközelítési módját is bizonyos jelenségeknek, témáknak, melyek túlnőnek az egyéni félelmeken, vagyis a „para” kettős jelentésben tűnik fel: túlmutat az egyéni (szociális) problémán, azáltal, hogy társadalmi dogmák születnek belőlük. A dogma a társadalom által elfogadott hitek, törvények, eszmerendszerek összességeként is értelmezhető, és így a paradogma az ezeken túllépni kívánó egyén félelmeit is kifejezheti, aki bár ki akar törni a társadalom szabályai, hiedelmei alól, ugyanakkor fél a lehetséges következményektől, a kirekesztettségtől és a mások ítéleteitől.
A kiállítás megtekintése alatt érdemes e szempontokat szem előtt tartani, illetve mindegyik műben felfedezni az alkotó egyéni értelmezését e témára. Az alkotások igen személyes reflektálást tükröznek, sokszor több réteget kell lehámozni, mielőtt elénk tárul a nyers koncepció.

PARADOGMA – Várfok Terem
Fátyol Viola, Hangay Enikő, Komlovszky-Szvet Tamás,
Molnár Ágnes Éva, Tóth Szilvi

A Várfok Galéria Várfok Termében a Várfok Galéria által 2007-ben útjára indított Spiritusz Galéria öt művésze állít ki a paradogma témájára. A tárlat jól reprezentálja a Spiritusz célkitűzését, amely fiatal és friss szellemiségű alkotóknak nyújt teret, kiknek nagy része több műfajban is alkot és munkáik szellemisége is többrétű. A művészek és a Galéria programja az egyébként kortünetként összemosódó műfajhatárok átlépése, relativizálása – az itt látható fotósok is gyakran a festészet műfaja felé mozdítják el a fotó képi megfogalmazását, Komlovszky-Szvet Tamás is új elemekkel bővíti a szobor hagyományos felfogását.



Fátyol Viola (1983) két egymással összefüggő munkája az általunk megszokott, ismerős – mondhatni, tipikus – és régről berögzült, ősivé magasztalt magyar tájat veszi alapul: a természet egyet jelent az ősi szabályokkal, amely alapján a körülöttünk lévő világ felépül. Ebbe a szabályrendszerbe nyúl bele, nem degradálóan, inkább játékosan Fátyol azzal, hogy önmaga idéz elő természeti jelenségeket; két „talált” (banális) eszközzel, egy sárga koronggal és egy darab folpackkal hozza létre – házilag – ezeket, s ezzel közvetlenné, spontánná, „kezelhetőbbé” szelídíti a tájképeket. A „pszeudo-napsütés vagy köd” ál-előidézése révén felborítja a körülötte lévő rendet, így reflektálva a paradogma témájára.

Hangay Enikő (1976) a hétköznapokon túlmutató tapasztalást két (nem?) mindennapi, csak pár másodpercig tartó tárgykonstelláció révén érzékelteti, egy időben – két kontinensen.  A kerek sütemények rögtön fogyasztásra kerülnek Lipótvárosban, a murális jellegű ufóval díszített teherautó pedig rögtön tovagurul a galéria elől Chelsea-ben. Hangay egyébként is apró, emberekhez fűződő nyomok és utalások által vezeti szemünket a természetben vagy a tájakká és enteriőrökké alakuló városi környezetben, fotóin a fontos és nem fontos dolgok, a köznapi és pillanatnyi csodák viszonylagosságáról szóló mondanivalója indirekt, finom rezgésű jeleken keresztül teljesedik ki. Művei mintha beszippantanák a nézőt egy lassított világba és önmaguk válnának elmélyülést kínáló, üdítő szigetekké az embert irányító pörgő események kereszttüzében.

Komlovszky-Szvet Tamás (1982) mindig olyan elemeket visz a szobor hagyományos felfogásán túl az alkotásba, mint a legújabb technikai, tudományos vívmányok, vagy olyan, illékony elemek, mint a fény, mozgás, lebegés – és a lényeges elem: a spontán interaktivitás, az emberi (esetleges, sokszor kiszámíthatatlan) reakciók pillanatnyisága, folytonos aktualizálása. De ahogy szobrai a természet látszólagos – de általunk rögzült – törvényei ellen szegülnek, valójában inkább a nem-evidenciákra hívják fel a figyelmet (ahogy az itt kiállított fotósok is a természet és ember kapcsolatát, a bennünk lévő eredendő természetet és a természetben lévő emberit, a beavatkozás tényét mutatják be. Ők is ugyanígy, váratlan vizuális hatásokkal és szituációkkal siklatják ki mindannyian rögzült gondolatainkat.) Komlovszky-Szvet ezen szobra meglepetésszerűen mond ellen a befogadók elvárásainak: vetítés révén olyan, pszeudo-hatást vált ki – a virtuális (vagyis a tárgy belsejében valóságos, hatása révén mégis ál-hatású) szög révén sokkolja, „paráztatja” (persze nem veszélyesen, inkább játékosan) tapintóját. Hozzáérni nemcsak szabad, ajánlott!

Molnár Ágnes Éva (1980) fotóihoz „talált”, malacalakú (vágó)deszkák adták az alaphangot, melyekkel szándékos provokációval teszi fel a művészeti közeg – és a befogadók! – által hosszú idők óta pedzegetett kérdést: mi a művészet? Molnár számára paradigma, amikor az ember kategorikusan kijelenti, hogy mi is tartozik ebbe a „dogmarendszerbe”, és mi nem – a paradogma kifejezés révén pedig fel is teszi a kérdést, hogy „popsi-mutogatós”, „malac”-képekkel lehet-e egyáltalán művészetről beszélni? Két ennyire hétköznapi, sőt, vulgáris elemből létrehozható-e művészet? A válasza egyértelmű igen, amit találó iróniával a néző elé is tár.

Tóth Szilvi (1976) képe a viszonylagosságról szól. Ki hogyan látja a világot, a környezetét és a másikat? Milyen szűrőkön keresztül látjuk a valóságot, amiben létezünk? Hogyan lát  a környezete által "normálisnak" titulált ember  és a társadalom által kirekesztett "deviáns"? Kinek van valójában igaza, ki a vak és ki a látó? Ezek az alapvető – a hétköznapiból filozofikussá, metafizikussá fejlődő – kérdések foglalkoztatják, melyekre e képével is próbál választ adni. Azért választotta hozzá a fotómontázst, mert az emberek szeretik azt hinni, hogy amit a fotó médiumán keresztül látnak, az valóban megtörtént, sőt, az ettől sokkal hihetőbbé válik. Szürreális kreatúra születik: „hajamból egy másik lény alakul ki, amely közvetít köztem és az ég között, mintha a lelkem válna láthatóvá azon a fura fényképezőgépen keresztül, amelyet a kezemben tartok egyfajta karmikus kameraként. A kép egyúttal tükörbe nézésként is felfogható, vagyis azt látom, amit a néző, kívülről figyelem meg magamat.  De a helyzet fordítva is értelmezhető, a nézőre szegezem ezt a különös kamerát, egy hasonló képet készítek róla, az így készült kép az ő lelkét ábrázolja.  Tehát megfordul a kocka, olyan mintha én állnék az ő helyén, és ő lenne a képben.  Így jön létre egy PARAdoxon.” (Tóth Szilvi)

english »
SPIRITUSZ SZEKCIÓ

Feltörekvő tehetségek, friss irányvonalak

Alkotók
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy értesülhessen a legfrissebb eseményeinkről!

Partnereink
Bor Társaság Hotel Castle Garden
StocekANY Biztonsági Nyomda
 
      
Kiemelt informatikai partnerünk
PiarSoft

Alapítvány

A Várfok 14 Galéria Alapítvány tevékenységéről bővebben.

tovább
© Várfok Galéria | 1990 óta | Régebi honlapjaink: 2000-2004: Várfok 1.0 | 2004-2009:    | 1012 Budapest, Várfok u. 11. | Tel: (+ 36.1) 2135155; (+ 36) 30.562 2772 | galeria@varfok-galeria.hu