Mulasics László: A 90’es évek
2008. április 24.-május 24.
Várfok Galéria,
XO Terem és Várfok Terem
Megnyitó: április 24. Csütörtök, este 6 órakor

Mulasics László (1954 Szepetnek– 2001 Feketebács)
az 1980-as években kibontakozó Új Szubjektivizmus
művész- generációjának tagjaként különleges viaszfestés
technikájával (enkausztika) és zománc- festményeivel tűnt fel
 és vált ismertté. A 90-es évektől Mulasics képi világa
archaikus építményeket, misztikus tárgyakat, ősi kontinenseket,
asztrológiai és alkímikus jeleket idéz. Sorozataiban a természet
 energiáját és újjászületését fejezi ki dinamikus, monumentális
formavilágával. 

Tematikájuknál fogva Mulasics képein  az anyagok (viasz, ólom, réz)
 önálló jelentést hordoznak—a viasz és fémek misztikus jelenléte
nem idegen a 70-es  és 80-as évek nyugat-európai avant-garde
művészetben, így Joseph Beuys viasz munkáiban vagy Sigmar Polke 
metamorfikus képeiben. Finoman kidolgozott, rétegesen felépített
absztrakt festményein az anyag érzéki tulajdonságai, a felület
adottságai, a felszín gazdagsága válik elsődleges jelentőségűvé.
A 2001-ben fiatalon elhunyt művész munkái mára mind hazai, mind
nemzetközi viszonylatban kiemelkedő művészeti gyűjteményekben és
képtárakban megtalálhatók: enkausztikáit, zománc festményeit és
vegyes technikával készített munkáit is viszontláthatjuk a Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeumban Budapesten és Bécsben, valamint Pécs, Graz és Sarajevo legkiemelkedőbb kortársművészetet képviselő állandó gyűjteményeiben.

Idén a Várfok Galériában 2006-ban rendezett kiállításunk
folytatásaként mutatjuk be Mulasics 90-es években készült
grafikáit és festményeit a Várfok és XO Termekben. A kiállítás különleges, egyedülálló gyöngyszeme a két patinázott alumínium relief mely első ízben kerül a nyilvánosság elé. A Mulasics László által megformált gipsz negatívból öntött domborművek csupán öt példányban készültek el, ebből kettő kerül bemutatásra az idei Mulasics kiállításon.

A Várfok teremben kiállított grafikáiban Mulasics érzékenyen szerkesztett,
 konkrét, absztrakt formái, síkjai, a látszólag mozgásba lendülő
felületek dinamizmusa, vagy éppen a végtelenbe nyúló, csillagképekkel
átszőtt, metafizikus terek váltakoznak.  Az XO teremben a kilencvenes
 években készített festmények kerülnek bemutatásra: az  enkausztika
archaikus technikájával készült munkáit gyakran rétegesen építette
fel törékeny, a felületek közé finoman illesztett arany- vagy
ezüstfóliából, de festményeiből elmaradhatatlan a zománc, a viasz,
a sokszorosító grafika és fotó különféle eljárásainak ötvözése.
Festett háttereinek lendületét, mozgalmasságát gyakran a vastag viasz-
 vagy zománcréteggel felfestett geometrikus motívumok markáns
statikussága egyensúlyozza.  A zománc felületén nyíló monumentális
„hasadékok”, ősi „törésvonalak” teret nyitnak a meditatív
gondolatoknak, a szem kalandozásainak: a rétegek egymásra épülő,
egymást kiegészítő harmóniája időtlenséget sugall.