Sebastian Weissenbacher visszatérő rendszerességgel állít ki a Várfok utcai galériákban. Az osztrák művész professzora Arnulf Rainer volt a bécsi Akadémián. Tanulmányai befejezése óta eltelt években a vizuális közhely, a trivialitás és a mesterséges valóság foglalkoztatta. A kilencvenes évektől ún. ’szép’ képeket készít. Munkáin többnyire kimért pontossággal megfestett műanyag játékokat szerepeltet a tárgyi világ elemei közül. Kedveli a durva zsákvászon homogén felületére egyetlen színnel kialakított finom ábrázolásokat is. Weissenbacher legtöbb műve a giccs mechanizmusát próbálja meg lebontani és leleplezni, s megmutatni egy mindinkább a való világ elfogadott pótlékává váló mesterséges környezet abszurd, groteszk, eltorzított és elferdített manifesztációit. Míg a pop-art pusztán idézeteket emel ki vizuális környezetünkből, Weissenbacher munkái kapcsán ennek a sajátos esztétikai kategóriának kritikai poéziséről beszélhetünk. Hozzáállása szatírikus és humoros. Művei arra is kiváló példát szolgáltatnak, hogy mennyire eltérő giccsfelfogások lehetségesek: Ahol általában már elutasítjuk a taszítóan együgyű, maníros közhelyeket, a művész számára azon a ponton kezd el érdekessé válni. Talán nem tévedés művészetét a múlt századi zsáner- és életképjelenetekből, a tárgyi kultúra két világháború közötti gyermekjátékaiból, és a reménytelenül édeskés biedermeier életérzésből eredeztetni. Kétdimenziós alkotásai mellett számos tárgyösszeállítás, installáció szerepel munkásságában.