Ray Monde egész művészetének talán legegyértelműbb, egyedülálóbb kiindulópontja egy gyermekkori álom, amiben egy emberek, élőlények nélküli világot látott, csak ásványokkal, egy teremtés előtti vagy éppen teremtés utáni pillanatról. Ezt a világot szeretné megtölteni a testtel, az egyetlen dologgal, amiről érzéki tapasztalattal rendelkezhetünk. Egy francia kritikusa szerint Francis Bacon hozzáállásával festi meg naturalisztikus, igazság/valóság kereső, lecsupaszított festményeit.
A francia művésznő a képzőművészet és a művészet több ágazatával is foglalkozik egyszerre: festészet, performansz, installáció, fotó, írás  - e különböző műfajok mint megtalálhatók oeuvre-jében. Ray Monde először 2006. januárjában állított ki először a Várfok Galériában egy a női és a férfi testet boncolgató sorozatával.  Legközelebb 2008. januárjában láthatja a magyar közönség a Várfok Galériában.

Ray Monde munkássága

„Ray Monde munkássága egy a Testből kiinduló etika. Egy új élet- és gondolkodásmód, mely a testet női és férfi másságában képezi le.
A lét alakulásának és a bekövetkezésnek filozófiája, az antik jelige újraértelmezésével egyetemben :  „Válj azzá, aki vagy”.

Ray Monde filozófiája a szellem és a test különös izgatása - egy intenzív öröm, mely a jól megalapozott konvenciókon keresztül sugárzik. Egy fajta belső erődről van szó, egy önmagának elegendő építmény, egy éberségből, állhatatosságból és diszkrécióból álló precíz alkímiával. Van forrása és impulzusa. Szubtilitásokban végtelen, azonnali vibráció, szavak az illanó időről.

Ray Monde kutatásának kulcsa a fátylat átszakító pózolással kapcsolatos. Ereje a testből fakad, s az univerzumhoz kötődő csendes tudás irányítja. Tudniillik egy minden támpontot nélkülöző világban is léteznek még itt-ott fényhordozók, az éberség alkimistái.
És ha csak a föld egy töredéke vagyunk ?

Az a gondolat érvényesül a történelem bizonyos pillanataiban és a világ különböző részein, hogy a test (az antropológiai test, úgymint az állati és növényi test is ) csupán anyag, a világ egy darabja - hogy nem létezik sem születés, sem halál. Így a generációk játéka nem más, mint egy nagyon tág kozmikus mozgás, mely túllép az élőkön.
A ma nagyon elterjedt rögeszme egy tökéletes és ideális testről, tehát tulajdonképpen egy isteni test gondolatáról, még mindig, leglábbis Nyugaton, ahhoz a régi, transzcendentális modellel rendelkező hithez tartozik.
Eljött végre az idő, hogy megszabaduljunk a közös nevezőtől, és hogy átlényegüljünk egy fénnyel táplálkozó diskurzussá.  Ebben az értelemben Ray Monde képeire, mint az értékek felborulásának eredeteként tekinthetünk, melyben ettől kezdve anyagról, földről, halomról, sárról, testrészekről lesz szó.

Egy gyakorlott szem számára Ray Monde egész munkássága a naphoz intézett tisztelgésként és a földhöz szóló magasztalásként tűnik fel. Begyökerezett valósággá válik”.