Egy Rozsda művel lett ma gazdagabb a Ferenczy Múzeumi Centrum.
Rozsda Endre, a Várfok Galéria művészkörének tagja, az absztrakt szürrealizmus nemzetközi tekintélyű magyar képviselője, André Breton barátja, Françoise Gilot mestere, a háború utáni progresszív magyar művészeti csoportosulás, az Európai Iskola tagja – az egyetemes 20. századi képzőművészet meghatározó alakja. 1938-43 között Párizsban él, majd egy hosszabb itthoni tartózkodás után (1943-56) újfent a francia fővárosba költözik, immáron végérvényesen. Életének utolsó két évtizedében a Montmartre-on lévő neves műteremházban, a Bateau-Lavoirban dolgozik: mint addig egész életében, kizárólag a festészet, az alkotás érdekli. Rozsda művészetét két kulcsfontosságú fogalom, az idő és az álom irányítja, melyek mindvégig ott rejtőznek a képekben. Az ötvenes évek óta festi apró motívumoktól és színektől hemzsegő képeit. Azóta is stílusjegye a képfelületen kaleidoszkópszerűen kibontakozó, ornamentális szövetstruktúrát alkotó képszerkezet.
