FEKETE

A kiállítás egy a kultúr-, művelődés-, és művészettörténet izgalmas kérdéskörét – ha úgy tetszik vissza-visszatérő problematikáját – helyezi a középpontba, nevezetesen a feketét – mint szín, mint entitás, mint kollektív tudati tartalom és páratlan gazdagságú szimbolikával telítődött esztétikai jelenséget.

A fekete, mint a legősibb szín (vagy a modern színelméletek szerint egyáltalán nem is szín) az emberiség történetének kezdete óta rengeteg negatív és pozitív konnotációval telítődött, évezredek sora óta rárakódott jelentéseket és asszociációkat hordoz. A világ alfája, a fénysugarakat elnyelő eredendő sötétség, ugyanakkor egyben a termékeny alap is, amelyben kibontakozhat a fény és az élet. Kifejezője a Gonosz démoni birodalmának, az éjszakával az álmok, félelmek és lidércek hozója, nem beszélve a halál, a fájdalom és gyász sötétségéről. Ezzel ellentétben azonban az alázat, egyszerűség, nemesség és elegancia reprezentánsa is, a tér és idő univerzális kitágításának, vagy épp a hiány kifejezésének eszköze.

A modern képzőművészetben a fekete hatalma Malevics Fekete négyzete, a Rothko-kápolna, Ad Reinhardt, Frank Stella vagy Pierre Soulage munkássága óta megkérdőjelezhetetlen. Az ikonikus alkotások nyomán egyszerre vált a tökéletes redukció, az alapokhoz való visszatérés, és minden felesleges sallang levetkőzésének eszközévé, másoknál azonban a dimenzió ellentétes-iránybeli végpontjának szimbólumává, a semmi és a nem-lét alapvető jelképévé. Individuális és kollektív, metafizikai, és egzisztenciális tartalmak közvetítése mellett olyan, a 20. század meghatározó kérdéseivel is összefonódott, mint az absztrakt festészet létjogosultsága, a művészet felszabadítása, és annak elemi lényegéről és céljáról való gondolkodás. A kortárs festészetben jelentősége kérdés nélkül él tovább, és alkotónként más és más jelentéstöltettel bír, hol tudatos, hol tudatalatti hivatkozási alap. Egy gondolatébresztő kiállításra invitáljuk Önöket, ahol a Várfok Galéria művészeinek képválogatásával mélyedhetnek el a kérdésben.