Győrffy László: Bízunk az enyészetben

A Várfok Project Room nyárköszöntő kiállításán Győrffy László (1976, Budapest) legújabb alkotásait tekinthetik meg a látogatók. A Bízunk az enyészetben című tárlat műveiben Győrffy a bomlásból sarjadó vitalitással foglalkozik a rá jellemző horror-hagyományokra épülő, posztapokaliptikus antropológia mentén. Georges Bataille szerint, „bekötött szemmel nem vagyunk hajlandóak észrevenni, hogy egyedül a halál biztosítja azt a folytonos újrafakadást, amely nélkül elfogyna az élet. Nem vagyunk hajlandóak észrevenni, hogy az élet az egyensúlynak állított kelepce, az állandóság hiánya, az egyensúly folytonos megbomlása.” Győrffyt fanyar „revelációjában” a gyerekkori vizuális élmények újraírása és a képzőművészet halott vagy zombifikálódott műfajainak vizsgálata érdekli – műveiben a privát képek és a hivatalos reprezentáció összemosása a legkülönfélébb médiumok révén valósul meg.

A Győrffyt foglalkoztató test-horror ezúttal a korai képeire jellemző olaj-vászon portré tradícióján keresztül mutálódik közéleti konnotációkat is felvető sorozattá. A Miazma Projekt arcképcsarnoka egy fiktív kormány tagjait kelti életre, amelyhez a gyakori gyermekkori múzeumlátogatások során látott névtelen katona- és politikusportrék adták az ihletforrást a művész számára. A reprezentatív történelmi arcképfestészet anakronisztikus műfaja, a rémálmok és a paranoia szűrőin keresztül áll össze egy olyan időben és térben meghatározhatatlan régió állami kabinetjének tablójává, ahol a halál nem az uralkodás végét jelzi, hanem épp az állandósult Nekrokrácia működésének alapfeltétele.

A romlás tematikája Győrffynél egyre hangsúlyosabb szobrászati médium által is megjelenik, barkácsolt dekonstrukciók formájában: a rozsdás fémekből és hulladékfából épített szobrok az egykori iskolai technika órák meddő kísérleteit teszik tudatos módszerré. Az emberi test töredékeivel, utánzataival kiegészített, mozgást feltételező, ám statikus szerkezetek a működésképtelenségnek állított posztapokaliptikus emlékműveknek hatnak.

A kiállítás egyetlen papírmunkája, a Kiváló holttest című sorozat első darabja ugyancsak a kiismerhetetlen struktúrák hálózatát jeleníti meg. A véletlen elvre építő szürrealista játékot megidéző akvarell a középkori pokolábrázolások enciklopédikus pannóit vetíti az olyan, 1980-as években felnőtt generációnak meghatározó ismeretterjesztő képeskönyvek világára, mint a Tesz-Vesz város nyüzsgő narratívája vagy az Így működik a tested ábrái, melyeken az emberi test, mint biogépezet jelenik meg. Győrffy rizomatikus összefoglalóján – akárcsak a kiállítás többi művén – a diszfunkció és a káosz válik rendezőelvvé a szétbomlás hibrid esztétikájának színrevitelében