A Várfok Galéria idén novemberben alapításának harmincadik évfordulóját ünnepli. Mi volt a te legemlékezetesebb élményed a Galériával kapcsolatban, amióta a művészkörhöz tartozol?
A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor még 2006-ban megkeresett Károly, hogy dolgozzunk együtt. Nagyon megtisztelő volt, napokig fel se fogtam.
A koronavírus-járvány mindannyiunk életét érintette: az egyedüllét lehet kínzó vagy elmélyülést segítő, önreflexív időszak. Hozott-e változást ez a különleges helyzet a művészetedben, alkotói folyamatodban?
A járvány lényegében egy olyan fajta bezártságot eredményezett, ami eddig is részese volt a munka folyamatának. Ez egy magányos üzem, ahova egyedül mész be, aláírod a jelenléti ívet és nekifogsz dolgozni. Nem vettem észre változást, csupán annyit, hogy több időm van festeni.
Tegyük fel, hogy a vírus olyannyira kontrollálhatatlan, hogy az emberiség felett eluralkodott a totális káosz és fajunk a pusztulás szélére sodródott. Ekkor egy sárga overálba bújva Károly megkeresne téged, hogy épített egy bunkert a galéria alá és gyorsan ki kellene választanod egy alkotásod, amit meg tud óvni az utókor számára, melyik lenne az? Siess, nincs túl sok időnk!
A Nyomok 13. c festményem.
A kulturális intézmények kényszerű bezárása miatt sok kiállítást online tettek hozzáférhetővé, bejárhatóvá. Mit gondolsz erről a tendenciáról, szerinted nyújthat hasonló élményt a képzőművészet az interneten át, mint testközelből?
Sajnos nem közelíti meg azt az élményt, amit testközelből látunk.
Sokan még mindig idegenkednek a kortárs művészettől. Mit gondolsz, hogyan lehet szélesebb közönség számára befogadhatóbbá tenni és egyáltalán kell-e?
Az esztétikai élmény képes megmozgatni a lelket. Nem kell valami feltétlenül szép legyen ahhoz, hogy mozdítson egyet rajtunk. Egyszóval igenis, fontosnak érzem és nem csak a képzőművészet terén.
Ha meg kellene nevezni egy művészt és alkotást, ami legnagyobb hatással volt rád, mi lenne az?
Nem is tudom. Számomra minden és mindenki értékes, nem biztos, hogy választani tudnék.
Mi volt az év legnagyobb olvasmányélménye?
Nekifogtam újraolvasni egyik gyerekkori kedvencemet, közben nem értem a végére, de korábban legalább nyolcszor elolvastam. A könyv címe: (Henri Charrière), Pillangó.
És az év zenei élménye?
Régi barátaimnak segítettem egy előadás sorozat plakátjának a megtervezésében és elkészítésében. Már hosszú ideje a Marosvásárhelyen alapított Tiberius vonósnégyes, kedves barátaimból áll. Minden év novemberében rendeznek egy egy hetes klasszikus zenei maratont, ahova a világ minden részéről különböző előadókat hívnak meg a világ minden tájáról. Tavaly volt Beethoven 250-ik születésnapja, így egy Beethoven maratont képzeltek el erre az egy hétre. Sajnos a vírus miatt nem jöhetett ez létre, viszont jó párszor részese lehettem élőben azoknak a próbáknak, amikkel készültek erre az eseményre.
Mondj egy színt, ami mostanában foglalkoztat. Miért?
A fehér és annak árnyalatai. Lehet, hogy valamiféle megtisztulásra vágyok, egyébként megnyugtat.
