A Várfok Galéria idén novemberben alapításának harmincadik évfordulóját ünnepli. Mi volt a te legemlékezetesebb élményed a Galériával kapcsolatban, amióta a művészkörhöz tartozol?
Mikor legelőször találkoztunk a Jurányi pincéjében. Bár akkor még nem voltam a galéria művészkörének tagja, de az volt mégiscsak.
A koronavírus-járvány mindannyiunk életét érintette: az egyedüllét lehet kínzó vagy elmélyülést segítő, önreflexív időszak. Hozott-e változást ez a különleges helyzet a művészetedben, alkotói folyamatodban?
Szerencsére nem befolyásolta a pandémia negatívan a gyakorlatomat. Eddig is alapvetően az időm túlnyomó részében jobb kedveltem a magányt. A programok, járkálni-valók elmaradása több időt és energiát juttatott a festésre. Sokak számára a járvány minden mást felülírt (praktikusan és mentálisan egyaránt) – én igyekszem nem hagyni, hogy egy ilyen helyzet befurakodjon a gondolataim közé.
Tegyük fel, hogy a vírus olyannyira kontrollálhatatlan, hogy az emberiség felett eluralkodott a totális káosz és fajunk a pusztulás szélére sodródott. Ekkor egy sárga overálba bújva Károly megkeresne téged, hogy épített egy bunkert a galéria alá és gyorsan ki kellene választanod egy alkotásod, amit meg tud óvni az utókor számára, melyik lenne az? Siess, nincs túl sok időnk!
Belül alszik I.
A kulturális intézmények kényszerű bezárása miatt sok kiállítást online tettek hozzáférhetővé, bejárhatóvá. Mit gondolsz erről a tendenciáról, szerinted nyújthat hasonló élményt a képzőművészet az interneten át, mint testközelből?
Úgy vélem, sajnos nem.
Sokan még mindig idegenkednek a kortárs művészettől. Mit gondolsz, hogyan lehet szélesebb közönség számára befogadhatóbbá tenni és egyáltalán kell-e?
Minél fiatalabb korban ismerkedünk meg dolgokkal, annál nyitottabbá válunk, és tudunk maradni felnőttként is. Én a gyerekekre és fiatalokra koncentrálnék első sorban.
Ha meg kellene nevezni egy művészt és alkotást, ami legnagyobb hatással volt rád, mi lenne az?
Marlene Dumas ‘Rejects’ sorozata.
Mi volt az év legnagyobb olvasmányélménye?
Bartók Imre: Jerikó épül
És az év zenei élménye?
Sviatoslav Richter zongorázik. Bármit.
Mondj egy színt, ami mostanában foglalkoztat. Miért?
Nem tudom megunni a feketét.
