A Várfok Galéria idén novemberben alapításának harmincadik évfordulóját ünnepli. Mi volt a te legemlékezetesebb élményed a Galériával kapcsolatban, amióta a művészkörhöz tartozol?
A legnagyobb élményem a Várfokkal kapcsolatban, talán a huszonötödik éves évfordulós kiállítás volt. A kiállítás anyaga és a látogatottsága is emlékezetes volt.
A koronavírus-járvány mindannyiunk életét érintette: az egyedüllét lehet kínzó vagy elmélyülést segítő, önreflexív időszak. Hozott-e változást ez a különleges helyzet a művészetedben, alkotói folyamatodban?
A denevér vírus hatására néhány új tematikájú művet készítek, amelyekben felerősödik a szorongás, a létezés bizonytalansága és törékenysége valamint az elmúlás gondolata.
Tegyük fel, hogy a vírus olyannyira kontrollálhatatlan, hogy az emberiség felett eluralkodott a totális káosz és fajunk a pusztulás szélére sodródott. Ekkor egy sárga overálba bújva Károly megkeresne téged, hogy épített egy bunkert a galéria alá és gyorsan ki kellene választanod egy alkotásod, amit meg tud óvni az utókor számára, melyik lenne az? Siess, nincs túl sok időnk!
Egyetlen művet nehezen tudok választani, ehelyett az utolsó három kiállításom agyagából adnék meg néhány munkát: Metropolisz III. 2010 o.v. 150×200 cm / Megfelelésben lenni (?) 2012, o.v. 140x180cm / Merülés II. 2015, o.v. 160×190 cm / Egyensúlykeresés 2017, o.v. 160×180 cm.
A kulturális intézmények kényszerű bezárása miatt sok kiállítást online tettek hozzáférhetővé, bejárhatóvá. Mit gondolsz erről a tendenciáról, szerinted nyújthat hasonló élményt a képzőművészet az interneten át, mint testközelből?
Az interneten keresztül a képzőművészeti alkotást nem lehet úgy befogadni, mint eredetiben. A virtualitás a látszatok valóságát hozza létre.
Sokan még mindig idegenkednek a kortárs művészettől. Mit gondolsz, hogyan lehet szélesebb közönség számára befogadhatóbbá tenni és egyáltalán kell-e?
A vizuális művészeteket az iskolákban lehetne vonzóvá tenni, ott kellene kezdeni. Egy londoni múzeumban láttam először, hogy gyerekek egy műalkotás körül ültek és nagyon jó kérdésekkel hangolták rá őket a művekre.
Ha meg kellene nevezni egy művészt és alkotást, ami legnagyobb hatással volt rád, mi lenne az?
Egy művészt és főleg egy művet nehéz megnevezni, sok kedvencem van minden korszakból. Időrendben talán Caravaggio , Duchamp és Rauschenberg foglalkoztattak a legtöbbet.
Mi volt az év legnagyobb olvasmányélménye?
Idén főleg a klasszikusokat olvastam újra. Dosztojevszkij Ördögök c. regénye és Szabó Lőrinc lírája újra nagy élmény volt.
És az év zenei élménye?
Nemrég hallgattam meg sokadszorra: Händel: Messiah
Mondj egy színt, ami mostanában foglalkoztat. Miért?
Korábban kevésbé érdekelt, mostanában több munkámon dominál a zöld szín.
