El Kazovszkij (1948, Szentpétervár/RUS – 2008, Budapest/H) számára a karácsony, a karácsonyfaállítás rituáléja különösen fontos ünnepet jelentett, egyes visszaemlékezések szerint a téli időszakban egyszerre akár négy karácsonyfa is díszítette a művész otthonát. Hatalmas karácsonyfadísz-gyűjteménye volt, megőrzött minden gyerekkori, otthoni díszt. Utazásairól rendszeresen újabbnál újabb ünnepi dekorációkkal tért haza, illetve a világ számos pontján megforduló barátai is hoztak neki ajándékba különböző karácsonyfadíszeket.
Ennek ellenére a Kilenc farkas a karácsonyfán című festmény mellett kevés olyan El Kazovszkij művet ismerünk, ahol a karácsonyfa megjelenik. Az alkotás középpontjába állított szokatlan szimbólum mellett feltűnnek azonban a művész úgynevezett „magánmitológiájának” jellegzetes, vissza-visszatérő motívumai is, például az előtér jobb felső sarkában látható elhúzott függöny, valamint a háttérben megbúvó épületrészlet. Mindezeken túl azonban a kazovszkiji sajátos mitológiájának legfontosabb, állandó szereplőjét, a vándorállatot kell megemlítenünk, amelyet itt megsokszorozva, a fenyőfa ágainak díszeiként láthatunk. Az ülő, füleit hegyező, El Kazovszkij jellegzetes vörösével megfestett figura a művész saját megfogalmazása szerint „az emberi szubjektumot, az aktív, lelkes létezőt” jeleníti meg, mely képről képre vándorol, kalandozik, ám otthonra sosem lel.