Az 1984-es Kapocs egészen finom és lírai műve Gilot-nak. Egy kisebb és egy nagyobb kő egymásba kapcsolódó formája adja a kompozíció főmotívumát. A kék horizontvonal előtt megjelenő kövek valós léptéke rejtély, nincs viszonyítási pontunk, lehetnek hatalmas sziklatömbök vagy akár szilánkosra tört apró kavicsok is. Alakjuk mindenesetre monumentálisnak hat, mivel alsó nézőpontból ábrázolja őket a művész. Egymáshoz viszonyított formájuk és méretük alapján egyértelműen a férfi és a női princípium hordozói. Pozitív és negatív kapocsként fonódnak össze, összetartozásukat még a köréjük tekeredő fonal is felerősíti, amely artériaként futja őket körbe, így erősítve szerves egységüket. A kettős minőségek a színhasználatban is érvényesülnek: Gilot a kék és a rózsaszín hideg-meleg ellentétes tónusaiból építi fel a kompozíciót, egészen finom, áttetsző színrétegeket hozva létre. A mostani kiállítás összefüggésében a mű Gilot és Rozsda felbonthatatlan erős kapcsolatát, örök barátságát hivatott jelképezni.