Françoise Gilot leheletfinomságú, de erőt sugárzó nőisége festészetének kiemelkedő jellegzetessége. A művész és Picasso viharos párkapcsolatában a szélsőségek egyáltalán nem voltak idegenek. Tömény érzelmi kettősség jelenik meg A táj felé vezető úton című művön is. A jobb arc zöldje, puha esésű, csendesen csordogáló, könnyszerű vonalai valamilyen mélyről feltörő szomorúságot, csendes fájdalmat sugallnak. Gilot műveinél megfigyelhetünk egy erőteljes, geometrikus építkezést: lágyított alakzatokkal mutat rá egy bensőbb lényegre, egyértelműsít egy átadni kívánt üzenetet. Az arc bal felén a vonalak markánsabbak, határozottak, szögletesebbek. A kalap árnyékából olyan tekintet villan fel, amely kihívja a jövőt, csatát nyer az élet akadályaival szemben. Az absztraháló stílus mögött ott buzog a vitalitás. Az önarckép hírnöke további hetven év munkásságának: egy erős nő sétája a teljes függetlenség felé.