„A vándorlás Françoise Gilot munkásságában visszatérő téma. A háborút és annak borzalmait fiatal nőként megtapasztalva Gilot 1944-ben elkészíti a Tél sorozatot, a kitelepített lakosság szenvedését ábrázolva. 1956-ban felfedezi a Maghreb sivatagját elfoglaló berberek szabad és fájdalmas vándorlását. A művész egész életében, és utazásai emlékei mentén gyengédséggel festi meg az útjukon lévő alakokat. 1962-ben, egy görögországi utazás után Gilot, akinek gyermekkorában a görög mitológia volt a szenvedélye, megvalósította a Labirintus című fontos absztrakt sorozatot; a művet Thészeusz, Ariadné és a Minótaurosz mítosza ihlette, itt a vándorlás filozofikus, és az ember választásait és sorsát idézi. Gilot 1991 és 1994 között ismét a vándorlás témájával foglalkozik. Ezúttal a vándor egyedül szerepel.
Egy makacs, zömök kis emberke bolyong tehetetlenül egy absztrakt tájban. Kicsi és egyedül van a végtelenben. Rejtély, ki ő? Gilot darabjának egyik szereplője, aki örök vándorlásra van ítélve? Egy szerettünk, aki boldogan merül el a világegyetem felfedezésében? Vagy a saját igazságát kereső festő? Talány. A lelkünkben kell vándorolnunk, hogy megtaláljuk a választ.”
Aurelia Engel