Françoise Gilot 1970-es évek végén, tussal készített képei egységes stílust képviselnek a művész életművén belül. A fehér alapra felvitt fekete vonások játékot engednek a kontrasztokkal és a formákkal. A képek különféle tájakba és terekbe vezetnek, nem szokványos útvonalon, egyedi alakzatok, motívumok jelennek meg. A választóvonalak határozottak, a formák gyakorta geometrikusak, ezzel adva ritmust a fekete és fehér váltakozásának.
Gilot a képet szétszórt töredékekből, részben képzeletből, részben valós emlékekből illeszti össze, és ezt olyan valószerűvé alakítja, mint az álmokban. „A festő, mint a költő, a saját világában él”, mondja Gilot, és a néző elkezdi megismerni Gilot világát, a nyugalmat árasztó tér megelevenedik, bevonódunk és feltöltődünk, lehetőségünk adódik fantáziájában való elmerülésre.