A Táj oszloppal és leesett fejjel című vízfestékkel készült kép egy antik görög helyszínt mutat be, a kompozíciója Gilot több olajfestményén is visszaköszön, mint például a Kontinuitás, a Delos romjai vagy az Esély játéka című képeken. 1962 nyarán Gilot gyermekeivel az Égei-tengerhez utazott, hogy több görög szigetre is ellátogasson. Magába szívva az ókor és a mítoszok hangulatát, egyik kedvenc témája, a görög mitológia került ekkor előtérbe. Az utazást a Labirintus sorozattal párhuzamosan absztrakt kompozíciókkal kezdte el megörökíteni, majd 1964-től újra visszatért a figuratív ábrázoláshoz, többnyire ókori görög romokat megjelenítve, oszlopokkal, földön fekvő szoborfejjel, háttérben a tengerrel. Az ábrázolt metafora a modern ember végzetével szembeni erőtlenségét fejezi ki.
A megfestett teret megtölti Gilot képzelete. Játszik a formákkal és a háttér síkjaival, hol kitárul a tenger, hol összetorlódnak a díszletek. A hideg és a meleg tónusok párás kontrasztjaival életet ad a fejvesztés színterének. A felhők kockaszerű élei több Gilot képen is megjelennek.