…Végül a festményeim szárnyra keltek…

Françoise Gilot (1921, Neuilly-sur-Seine/F) életében az 1980-as évek egy grandiózus és alapjaiban új projekt színterét jelentették; a vastag olajfestéket vékony akril réteg, a festőállványt pedig a New York-i műterem padlója váltotta fel, így született meg a „floating paintings” vagy magyarul „lebegő festmények” sorozata.
A „lebegő festmények” a japán kakemono (fali tekercskép) és a tibeti tanka (pamut vagy selyem rátétre készített tibeti buddhista festmény) ihlette nagyméretű, színes, keret nélküli képek, melyek egyaránt ötvözik a kalligráfia illetve a szimbolizmus jegyeit, miközben azok jelentése a néző számára nyitott marad.
Ezek az időben és térben lebegő alkotások meditatívak, elmélkedők; a cél a béke és nyugalom megteremtése. A képeket ugyanakkor tagadhatatlanul átjárja a szabadság szelleme is; a festményeket nem köti gúzsba egy fa- vagy fémkeret rideg valósága, a vászon hatalmas mérete teret ad, a színek vibrálnak, a szimbólumok eddig ismeretlen jelentések, kiaknázatlan gondolatok megszületésére késztetik a szemlélőt.
Françoise Gilot a "lebegő festmények" megalkotásával alkotói tevékenysége egy rendkívül jelentős korszakát teremtette meg, melynek köszönhetően festményei szárnyra keltek s egészen 1986-ig méltán képviselték művészetét.