Gilot életművében nagyon fontos helyet foglal el a monotípia. Ennek a grafikai eljárásnak nem a sokszorosítás lehetőségében, sokkal inkább az elkészült nyomat egyediségében rejlik a vonzereje, ezért gyakran a festészethez közelítik.
Gilot 2009 januárjában készíti el új monotípia sorozatát, miután a New York-i Metropolitan Múzeumban az akkoriban megrendezett Edgar Degas kiállítás hatására az érdeklődése e médium felé fordul. Chiaroscuro című képe is ennek az időszaknak egyik szép darabja.
Az ilyen típusú munkáinál a vonalvezetés a háttérbe szorul, egész felületek egymásra helyezett vékony mintarétegeivel dolgozik. A technika jellegzetessége okán a sebesség meghatározza az alkotói folyamatot, amit a közvetítői attitűd mellett, a gondolatok szabad asszociációja jellemez, ezt Gilot a tudat áramlásának nevezi. A sötét és világos viszonyát rejtő Chiaroscuro utalhat a 16. századi azonos néven ismert, tónusokkal játszó, több dúcos fametszet alkalmazására, de akár a nagy mesterek - Caravaggio, Rembrandt - képein látható plasztikus fény-árnyék megfogalmazásra is. A kompozíciót áthatja a különböző léptékű négyzetháló-rétegek egymáshoz való viszonyának vizsgálata. A négyzetháló szigorát és rendjét Gilot ellenpontozza a kör alakjával és a formák cikk-cakkos szabálytalan lezárásával. Bámulatos, ahogy a művet fent és lent a hullámzásmotívuma fogja keretbe, ez adja meg a kép érzelmi töltetét, teszi organikussá és telíti meg élettel az alkotást.