Az idén 99 éves legenda, Françoise Gilot 1985-ben készült Tengeri szellő című monotípiája egy formailag tökéletesen átgondolt kompozíció, mely tele van lírai érzelemmel és felszabadultsággal.
A hajó megtört és egymásra rendezett vitorlái a mozgás sebességét érzékeltetik, mindent elborít a levegő fröcskölt, színes pöttyökkel telt párássága. Bőrünkön érezzük a sós vízpermetet és a nap szikrázó tüzét. Az egész művet áthatja a vizesség érzete, melyet Gilot a fröcskölésen és az oldott színeken túl, áztatott papírdarabok elhelyezésével ér el.
A formák vízben való tükröződése játékos ritmust hoz létre. Az égbolton megjelenő, Hórusz szemet idéző napkorong a hajó gyomrában köszön vissza, majd szétterül megannyi kisebb kerek folt formájában meander-hullámok kacskaringós ölén. Az antik motívumokat megidéző formák klasszikussá teszik a művet, többszörös időréteget hoznak létre, ismerve Gilot mitológia iránti vonzódását és az Égei-tengeren töltött nyarak művészetében őrzött lenyomatát, antik történetek és hősök juthatnak eszünkbe a tengeren hánykolódó Odüsszeusztól kezdve az argonautákon át.