ahogy festők álmodnak
úgy álmodtak ők is világot
maguknak
fénnyel
kerttel
kenyérrel és borral

egymás köré rajzolták magukat
egy testnek, hogy látszanak

és álmodtak tovább
egymásnak teremtett világot
festőt, kezében ecsettel
vásznon magukat
életre keltve
és kertet, fényt, bort és

felriadtak
hajnalodott már
a festő elment

egymásra néztek

vázlat voltak csupán
teremtett világuk vásznán
kontúrok nélkül
elmosódva
álmatlanul forgolódva
várták a következő éjjelt

hátha, akkor

/Légrádi Gergely/