Herman Levente (1976, Marosvásárhely) sajátos színezetű világa, személyes szimbolikája, szürreális, mégis a valóság elemeiből építkező tájai és azok részleteiben megbúvó rejtelmei köszönnek vissza a Noé bárkája sorozat Víz című festményén. A fotórealizmus területén otthonosan mozgó művész időről időre eltávolodik a valóságtól és a fényhatásokkal különösen jó érzékkel bánva jelenésszerű, álombéli jeleneteket elevenít meg képein. Bár a figuralitás területén mozog, és a valóság elemeivel dolgozik, a Víz című festmény is Herman sajátos nyelvezetének szimbolikus darabja, mely beépül a főként sorozatokban alkotó művész képi világának hangulatába és szemantikai rendszerébe. Világszemlélete egységre törekszik, melynek tartópillérei a természethez fűződő viszony és a szakralitással átitatott, univerzális teljesség megélhetősége. A Víz című kép hajóroncsa a letűnt világok örökkévalóságát, az emberi szemszögből láthatatlan és feltartóztathatatlan természeti erő és a beazonosíthatatlan idő mindenhatóságát hirdeti. Bizsergető és meglepő a címadás, Noé bárkája – Víz, hiszen első ránézésre egy, a tengerfenék alján heverő hajóroncs a kép tárgya. Azonban ha jobban szemügyre vesszük a részleteket, a hajó körül csodás módon egy élő, növényekkel teli vegetáció tárul elénk, magával a Krisztust és a feltámadást jelképező báránnyal. Így lényegül át a valóság egy transzcendens minőséggé. A képet jellemző neonos, kékes sfumato füstös, fátyolos hatása, valamint a természet uralta világgal szemben eltörpülő emberi élet Caspar David Friedrich és a német koraromantika festészetét is megidézik. Herman Levente művészetét gyakran rokonítják Andrej Tarkovszkij filmes munkásságával, hiszen műveik hasonló gondolatmenet köré épülnek. A világ duális volta, melyben az egyén próbál az empirikus, hétköznapi világból a tiszta transzcendencia felé eljutni közös vonása művészetüknek.