Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. 1987-től jelenti Mulasics László (1954, Szepetnek/H – 2001, Feketebács/H) képeinek az alapját. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns.
A viasz sajátos anyagszerűségének köszönhetően a dologi világ tárgyai átlényegülnek, a hol fröcskölt, hol spachtlival elsimított, rétegekben felvitt viasz megfoghatatlanná teszi a benne megjelenő motívumokat. Az anyag kézműves volta hozzájárul Mulasics archaizáló, mítoszt idéző hangjához, mely első korszakát jellemzi a 90-es évek elejéig.