Nemes Annát (1989, Budapest) leginkább az emberi test megjelenítése vonzza. Mind a vásznat, az ecsetet és a festéket is levegős könnyedséggel használja. A Zsuzsi – Nagy című kép testépítő nőket megörökítő diplomamunkájának darabja, mely sorozatban a női test határainak és anatómiai ideáljának újragondolásával foglalkozott. A téma annyira vonzotta, hogy a közelmúltban Csuja Lászlóval Szelíd címen rendezett játékfilmet egy testépítő nő történetéről, mely az amerikai Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába is bekerült. A hol érzéki, hol bizarr pozíciókban megjelenített személyek Nemes festményein sajátos intimitást hordoznak, titkaikat azonban nem adják ki, megőrzik sejtelmességüket. Technikájának központi eleme a víz használata. A nagymértékben oldott akvarell és akrilfesték használata jellemzi képeit, melyet bravúrosan, és példátlan érzékiséggel rétegez a hófehér vásznon. A akvarell-technikától alapvetően idegen az ehhez hasonló nagyméretű kompozíciók megfestése, így a művész számos kísérletezési fázis eredményeképp alkothatta meg festményét. Nemes itt kezdi el kibontakoztatni azt a technikát, mely későbbi fehér korszakának védjegyévé válik, melynek lényege, hogy az akvarell sajátos minőségét és felületképző erejét kihasználva ecsetvonások nélkül, cseppentéssel hoz létre összefüggő felületeket. A kép így önmagát is építi, a víz eróziója a pigmentekkel mintázatokat hoz létre, ezáltal maga az idő tárul fel előttünk a foltok fokról-fokra való száradásának membránjaiban. Miközben érzékeljük a rétegek síkszerűségét, az anyag önmagában térérzetet kelt, oldott kezelése transzparenssé, levegőssé teszi a figurát. Az akvarell technika alapvető sérülékenysége Nemes Anna karaktereinek bizonytalan identitását is megfogalmazza, hiszen a Zsuzsi – Nagy című kép főszereplője is az erő és a masszivitás, ugyanakkor kisminkelt arca nőissége is szemmel látható, a maszkulin és feminin karakterjegyeket ötvözi, egyfajta képlékeny határt vonva a személyiség köré.