Minden emberben közös az a bizonytalan bizonyosság, hogy jön valahonnan, de múltja egy bizonyos pont után már nem köthető arcokhoz és emlékekhez, csupán egy végtelen láncolattá, idő nélküli masszává tömörül. Rozsda Endre Eredet c. műve is a gömbben, a legteljesebb és leginkább végtelen formában jeleníti meg azt a tömény ködöt, ami mindannyiunk távoli múltjának sajátossága. A bolygószerű (égi)test még az ürességben lebeg. Szembesülünk az ősivel: a pillanat, amikor még nem volt szétválasztható sem állat, sem ember, sem öreg, sem fiatal, sem nő, sem férfi. Egybenőtt alakok küzdenek az önálló testért, a kékes kavalkádból kihasadnak az arcok, egy torzó, egy fél állat, gyökerező növényzet. A megteremtődés pillanatában már vár az elkerülhetetlen jövő. A lüktetés magjában ott a Születés, az Élet és a Halál triumvirátusa – körforgás a körforgásban, mobilis in mobili. Alkotásával Rozsda Endre maga is teremtővé lett. A vízfesték keltette halvány, áttetsző, képlékeny kékes színvilág által a víz mint a teremtés korabeli őselem egyaránt tematizálódik és mint technikai megoldás egy olyan kibontakozó felületet hoz létre, mely az ősrobbanás erejét afféle sejtelmes átalakulás formájában jeleníti meg, ahogy a víz maga is cseppfolyós és áttetsző elemként egyben az alaktalanságot és az élet forrását is képviseli.