Szirtes János munkásságában a festés folyamatának koncentrált akcióként, rítusként való megélésének legerősebb képi megnyilvánulása a kormos sorozat. Hatalmas energiák lenyomatát őrzi a vászon, ahol minden egyes részlet magán hordozza megvalósításának művészi kellékeit. A tűz eleme, a mozdulatsor rítusa és jelentése, a művész átszellemült állapota performanszéhoz hasonló szituációt teremt, melynek matéria nélkülisége, egyszeri és megismételhetetlen energiaállapota anyagba öntetik.