Ujházi Péter monumentális Szőnyeg című alkotásán a távolba repíti nézőit, hiszen a képtér a földi jelenetektől egészen a kozmoszig tágul. Első pillantásra feltűnik a 12 részből álló festmény nyitottsága: a papírlapok szélei elvágják a figurákat, azt a benyomást keltve, hogy a mű bármerre, bármeddig folytatható, és a továbbgondolás csak rajtunk, a befogadókon múlik. Ezen a művön a legkézzelfoghatóbb Ujházi festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó komplex térbelisége. A festmény a középen található kerek motívumegyüttes köré központosul, amely szinte gravitációs erőként szervezi a kompozíciót. Különböző színsávokban megannyi színes történet, sokalakos jelenet bontakozik ki pálcikaemberekkel és állatokkal; egyszer egy szobabelsőben, rögtön mellette pedig már a bolygók között járunk. A festmény színekben és formákban gazdag világa a textilművészet fantasztikus ornamentikáját elénk varázsolva, nyüzsgő, hieroglifaszerű alakjaival régi korok művészetét megidézve egy téren és időn kívüli univerzum színes életébe nyújt bepillantást.