Az „Elönt a sok II” és a „Képözön” c. művek egymás pandantjai. Az ikonománia fogalmát G. Anders már az 1950-es években alkalmazta és szerinte azzal magyarázható, hogy az ember a rengeteg képpel megsokszorozza létezését. Ez nyilván nem független a televízió akkori megjelenésétől. Mára a technicizált képekkel maga a fogalom is megsokszorozható, a technicizált képek nem csak helyettesítik és elfedik, hanem ki is üresítik a valóságot. A fenomenológia megalkotója, Husserl még azt mondhatta, hogy az egymásra toluló látványok, jelenségek nem törlik, hanem folyamatosan átírják, felfüggesztik, korrigálják egymást. Vagyis a képek, optikai jelenségek egymásra épülnek, struktúrát alkotnak. Hol vagyunk már ettől a szimulációk világában? S a spektákulum túláradásában olyan silány minőségű celeb és szórakoztató világ született, hogy ha Nietzsche ma élne, bizonyára öngyilkos lenne.
Az absztrakt formák a műveken kivétel nélkül a digitális eszközök vagy világ transzformált alakzatai, amelyek a csíkozott képzuhatagba ágyazódnak be.