A „Mindig van valami a levegőben II.” címe szó szerint és metaforikusan is értelmezhető. Utóbbi értelmében a „mindig történhet valami” váratlan, spontán eseményre utal, míg konkrét értelemben az utóbbi két év rettenetes vírusait, avagy a levegőt szennyező káros anyagokat is megidézheti. Azonban a képen a figurákat körül lebegő formák az érzékelhetőség és az érzékelhetetlenség, a láthatatlanság és láthatóság, a megfoghatatlanság határait is reprezentálják. A formák kompozícionális esetlegessége a kiszámíthatatlanságra utal. A bravúros, spontán, improvizatív, gyors ecsetjárás és a precíz letétek közötti ellentét jelentős mértékben erősíti a kép különös atmoszféráját.