Nemes Anna: Nyitott testek

A Várfok Project Room idei kiállítási programját Nemes Anna Nyitott testek című kiállítása zárja, ami a művész legújabb munkáit mutatja be.

Nemes Anna (1989, Budapest) 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Bukta Imre osztályában. A Várfok Galéria állandó művészköréhez 2016-ban csatlakozott, és jelenleg a Galéria legfiatalabb művésze. Több egyéni és számos csoportos kiállításon mutatta be alkotásait nagy sikerrel itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben három egyéni tárlata nyílt külföldön: Stuttgartban, Varsóban és Regensburgban. Festményei jelentős magyar és külföldi magángyűjtemények mellett a krakkói MOCAK Kortárs Képzőművészeti Múzeum gyűjteményében is szerepelnek.

Képzőművészeti munkássága mellett jelenleg két filmen is dolgozik. Csuja Lászlóval közös filmje, a Jámbor Szörnyeteg (Gentle Monster) idén megkapta az egyik legnívósabb nemzetközi forgatókönyvírói workshop, a Sam Spiegel International Film Lab nagydíját.

Nemes nagy technikai tudással és precizitással megalkotott műveit újabban a fekete szín domináns használata határozza meg. Absztrakt festékfoltok és azok finom összekapcsolódásai alkotják a kompozíciókat: a festmények által az organikus absztrakció és a figuratív ábrázolás különleges dialógusába nyerhetnek betekintést a látogatók.

A legújabb munkák gondolati hátterét a művész a következőképp foglalja össze: „A víz és a pigmentek az eróziónak engedelmeskedve mintázatokat hoznak létre. A kialakult organikus felületek amellett, hogy nagyobb léptékű természeti jelenségekere rímelnek, az emberi testben láthatatlanul jelen levő rendszerekre is emlékeztetnek. Habár a képeken az emberalakok materiális valójukban jelennek meg, a képek tárgyai ezek az örökké működő termodinamikai jelenségek.

Ebben az értelemben a szereplők nem bírnak személyiséggel, pusztán hordozói a rajtuk túlmutató szabályszerűségeknek. Olykor belső szerveket, szöveteket, zsigereket kapnak részlegesen, mely fragmentumok a természeti erő által kontrollálhatatlanul létrejött felületekkel kommunikálnak. Az organikus, vagyis absztrakt és a valódi, anatómiai ábráról felismerhető részletek között zajlik a párbeszéd a figurákon belül. A határ a szép és a csúnya között ingoványos talaj: egy messzire nyúló, nehezen behatárolható terület, melyben a képek megszületnek, és tovább léteznek.”

A kiállítás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.